ReFormák

„We eat the night, we drink the time, Make our dreams come true”  ütöm a taktust, éneklem az énekessel együtt…régi szám, de jó nagyon. Jut eszembe, mit gondoltok: „Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?” (Ez volt  Philip K. Dick könyvének a címe, amiből a Szárnyas fejvadász c. kultfilmet készítették Harrison Forddal).

De nem ez a lényeg most, hanem az álmaink. Álmodozhatunk-e? Az általános iskolás magyartanárom mindig azt mondta: „álmodozás az élet megrontója”. Brrr. Nagyon utáltam ezt a mondást akkor is. Persze, ha ÉLET helyett álmodozunk, okés. De amúgy…

Vannak dédelgetett álmaim. Olyanok, amik ha megvalósulnának…hjajj, mosolygok. Olyanok, amiktől félek, de valahogy nem tudom magamból kiszakítani. Vannak álmaim, amikről tudom, hogy haszontalan dolgok, csak arról szólnak, hogy az ÉLETem feladatait, kötelességeit húzzam-halasszam. Van olyan is, ami helyénvaló, ami előrébbvisz(vinne).  Vannak olyanok, amiket a legközelebb állókkal sem osztok meg, olyannyira az enyémek(nem is értenék szerintem). Néha álmaim miatt elkerülök egy titokzatos tájra „vatiflend”-re..ott barangolok, aztán visszatérek.

Mit kezdjek velük? Tagadjam meg ezeket? Szortírozzak? A szívem szól hozzám ezekbe a furcsa, idegennek tűnő, néha ijesztő álmokban? Miért álmodozom ezekről? Ez lenne a szívem mélyén? Ez lennék én?

„We eat the night, we drink the time, Make our dreams come true”  dübörög a Scorpions The Zoo című száma. Én pedig ütöm a taktust, éneklem az énekessel együtt…

kép:alomfejto-jovendomondo.network.hu

Ketten vannak. Az egyik velem, szorosan átölel, míg a másik kissé távolabb. Várja, hogy szóljak. Az egyik pátyolgat, részvétteljes szavakat sutyorog fülembe. Hideg kezével cirógat.  Féltékenyen ölelget, néha diadalittasan odapislant a másik felé, de nem mer ránézni, ó nem… A másik meg csak áll a közelemben. Áll és vár. Miért nem jön ide, amikor szükségem lenne rá? „Mert annyira rossz nekem. Végre jogosan is úgy sajnálom, Szép kicsi önmagam.” jut eszembe a Bijou egyik dala.

Sáfrány és mocsárzöld szín borul rám. Langymeleg ölel körül, miközben újra pereg a film, újra élem azokat a perceket. Miért, ó miért? Miért úgy? Miért én? Mintha merülnék…gyengülök? „Hogy tehette ezt velem? „ – robban ki belőlem a harag. „ Hogy történhetett meg ez?!” – morgok.  Az egyik csak helyesel, részvétteli tekintettel hallgat és bólogat. Miért csillan meg szemében most valami? Mi az? Káröröm? Éhség?

És mi van azzal  másikkal, aki ott áll a perifériámon? „Tartózkódással mire mentél?” – kérem rajta számon… „Most sem válaszolsz?! Cserbenhagysz?!” – emelkedik hangom. „Ne, ne nyúkálj” – hőkölök hátra, amikor felém nyújtja kezét. Bár hallanám, mit mond…de túl nagy a zaj. Zaj? Hiszen én ordibálok, hüppögök, morgolódok...

Az egyik ölelése erősebbé válik, belemélyed a karomba. Még kevesebb levegőm, még kevesebb szabad gondolatom marad. Valahogy tisztábban látom arcát: pfúúj, milyen eltorzult…valami taszító fény lobog szemeiben… most már én keresem a Másik tekintetét.

Abban a fojtogató, nyirkos ölelésben hirtelen majd megáll a szívem. Mert felismerem. Most már hallom is hangját… 

„Ó Jézus, szólsz s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? – teérted hullt testemből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj,  Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.”

 Oszlik a sárfányszín miazma, lassan letisztul rólam a nyálkás szorítás. Ahogy az Ő hangja erősödik, úgy ernyed el az önsajnálatom. Aztán észreveszem, hogy démonom teljesen összetöppedten hever mellettem. Ellépek mellette óvatosan. Vissza az életembe.

kép:agyesagyvirtus.hu

Itt ül velem szemben…hol máshol? Unalomig ismerős vonásain undok mosoly, kifigurázza gesztusaimat: imára kulcsolt kezemet árnyjátékkal zavarja, lehunynám szemeim, de még látom, hogy ő meg kidülleszti övéit, lecsendesíteném gondolataimat, miközben piszkos fantáziákon röhög… aztán meg naptárját lapozgatja tudálékosan pislog közben és gondterhelten sóhajtozva. Amikor rádörrenek, persze  álszent módon összehúzza magát, de kajánul villog tekintete a szemétnek! Ehhh…

Nézem, ahogy kiütve hever hitetlenségem…egy ideig biztos nem lesz rá gondom. 

„…grand bevétel-kicsi munka-nagy élet…”  (Magyar Vándor: Grand Hotel)

Nemzedékünk hitvallása is lehetne. Sokan vágyódnak erre (hiába). Mások meg ezerrel seftelnek, bizniszelnek, tekernek ezért. Vaaaagy: munka minimumon, élet maximumon. Lájkolnátok? Bizony.

Keresztyénként sincs ez máshogy. Azaz, más is eszünkbe juthat. Nagy áldás-kis hit(de jó lehene ide az engedelmesség  is )-nagy élet. Fullosan békességgel, örömmel és szeretettel, harmónia, sunshine, beach, „one more drink Lacikám?”

…grand bevétel-kicsi munka-nagy élet…”  - kívánhat-e ilyet keresztyénként az ember magának? Lehet, hogy különösnek tűnik a kérdés, de vágjunk rá könnyelműen” igen, miért ne?” kezdetű és végű mondatot. Azért fontos szerintem ezt tisztázni, mert keresztyén körökben(ha nem is korrektül kimondva, de) létezik egy hallgatólagosan elfogadott, kanonizált „keresztyén életstílus és minőség”. Sajnos. Aminek persze nem sok köze van hozzánk, élő keresztyénekhez, meg a mindennapjainkhoz, problémáinkhoz. A fenntartott „ilyennek-kell-lennie-a-keresztyén-életnek” című illúziónál a fenti idézet csak az eltitkolt vágyak kategóriába fér bele, amit persze senki nem publikál. Ráadásul ez a szlogen a nem megtért, nem elég hívő billoggal fenyegeti azt, aki ezt nyíltan bevallaná. Pedig szerintem egy keresztyén is vágyódhat gazdagságra, luxusra. Csak nem biztos, hogy jól teszi. Más oldalról is gondoljuk át, jó?

Hitbeli előrejutásunk, fejlődésünk mindannyiunknak fontos. Teszünk is ezért( már amit). De „jók” is az instant megoldások, kész válaszok, amiket be lehet biflázni(ezzel is időt spórolunk és tudvalevő, hogy az idő pééénz, így meg több jut a sunshine-ra, meg a party-ra)! Van valamilyen problémám és arra rögtön kell megoldás! Jaa, hogy először Istennel kéne megbeszélni? Jaa, hogy ezt nekem kellene kikutatnom, megértenem? Jaa, hogy ez az én harcom(pedig nem is vagyok Rambo)? Bizonyám. 

Lelki téren nehéz terep az előrejutásé, fejlődésé. Nehéz ráállítani az agyunkat a bibliai gondolkodásmódra(de Istennek semmi sem lehetetlen!), nem könnyű saját hajlamainkkal sem dűlőre jutni. Emiatt sokszor kísértésbe esünk, hogy a” lelki mélyfúrások” helyett csak a felszínt kapirgáljuk(ekkor jönnek a vallásos tuti-megmondások). „Lelki mélyfúráson” azt érem, amikor időt és energiát szánunk arra, hogy tisztába legyünk hitünkkel, vallásunk lényegével, felekezetünk jellemzőivel, és őszinték is vagyunk önmagunkkal és Istennel! Ahogy „lelkimélyfúrunk” (érdekes módon egyre tisztábban látjuk saját hajlamainkat, jellemzőinket), úgy egyre élesebb döntéshelyzetekbe keveredünk:elfogadjuk-e az Igazságot, vagy struccként homokba dugjuk a fejünket előle? Ha az utóbbit választjuk, akkor leszünk kegyes képmutatók, hazudozók. Jajj...

Melyik a szimpatikusabb? Melyikért vagy hajlandó tenni is? 

a kép forrása: mandiner.hu

Mein Kampf, Kommunista Kiáltvány, Biblia(az eredeti és a Guttenberg-féle is), Korán,  Horváth Rozi szakácskönyve(na jó az nem)…. Ezek azok a könyvek(és még jónéhány másik), amelyek megváltoztatták a világot. Vannak olyan vallások, amiket egykönyvű vallásnak neveznek(ha jól emlékszem), mert tanításuk, minden egyéb összefoglalva megtalálható egy adott könyvben. Sőt állítólag vannak olyan emberek is akik egykönyvűek, azaz: nem olvasnak mást a Biblián kívül.(de most komolyan…újságot se, Danielle Steel-t, Alkonyatot, Rejtőt sem? és ezt be is vallják? ) Ekkor kezdtem el gondolkozni a könyvespolcom előtt állva. Fekete István, Philip K. Dick, Bradbury, Gibson, Wass Albert, Hemingway, Pálhegyi Ferenc, Polcz Alaine, Nouwen, Kálvin, képregények és még sokan mások…elég színes társaság…most akkor hogy is van ez?

„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” - kérdezte Gondolatok a könyvtárban című versében Vörösmarty Mihály 1844-ben.  Ott a pont Költő Úr. 2011-ben is jogos. Fussunk át néhány sort most közösen is erről a témáról!

Mi a helyzet a keresztyének olvasottságával (alulműveltségével)? Olvashatunk-e Harry Pottert, Gyűrűk Urát,sci-fit, horrort vagy csak hitmélyítős könyveket? Van-e határ ezekben? Van-e szabály arra nézve, hogy egy rendes, átlagos keresztyén fiatal mit olvashat? HÁHÁÁ! NINCSEN!!! Ugyanis, nincs „ rendes, átlagos keresztyén fiatal”: Te meg én, meg a többiek vagyunk! Más érdeklődéssel, más kedvencekkel…Éppen ezért gyanakodva fogadjunk mindent és mindenkit, aki a Bibliára hivatkozva akarja megszabni nekünk, hogy mit olvashatunk! Amúgy meg, hogy mer egy keresztyén ember kihagyni olyan lehetőséget, mint az olvasás, amikor versek, novellák, regények stb. sorain keresztül Isten csodálatos mivoltára is rácsodálkozhat, új felismerésekre is eljuthat, árnyaltabb lehet a hite, gazdagabb a szókincse? Ezt sosem értettem…?!(Jah, én nem utolsósorban képben lehet az aktualitásokat tekintve is.)

Mindenki tapasztalhatta már, hogy az esti éjjeli olvasás/filmélmény dolgozik bennünk alvás alatt is…hogy hat rád, amit olvastál? Előrébb vitt? Megnevettetett? Elgondolkoztatott? Szenvedélyeket ébresztett benned? Frusztrált? Nagyon fontos szerintem ezt végiggondolni. Hiszen a jó könyv hatással van rám, egyúttal Istenhez is közelebb visz valamilyen módon.(!!!!)

 „Engem olvas a könyv” – én értelmezem a könyvet (jelen esetben a Bibliát), vagy az én kulturális, szociológiai, spirituális beállítottságomat „használja fel” a könyv, hogy a sorok értelmet nyerjenek és üzenetük legyen?  Egy német tudós úgy beszél a bibliaolvasó emberről, mint ihletett olvasóról(U.H.J. Körtner)

Remélem, Te is ilyen olvasó vagy. Leszel. LegyélJ! 

ui. a kép forrása:berzsenyi.klog.hu

Keresztyének. ÉS. Divatbűnözők. Köztünk járnak. Bizony ám. Hiszen sokan olyan okítást kaptak otthon, gyülekezetben, nyári táborban, hogy egy rendes keresztyén nem öltözködhet így vagy úgy, hanem csak rendesen. R_E_N_D_E_S_E_N. Azaz: átlagosan igénytelenül és ódivatúan.

Múlt héten fejeztük be az ovisok számára szervezett nyári napközis jellegű gyermektábort. Nagy menet volt, sok örömmel és meglepetéssel. A szülők rendkívül segítőkészek voltak, messzemenőkig támogattak bennünket(köszi), a gyerekek meg jöttek csapatostul. Az átlaglétszám 40-45 fő volt, még jó, hogy sok munkatárs is volt! Az "én vagyok..." mondásokat igyekeztünk érthetővé tenni számukra, szereztünk bárányt, elmentünk egy pékségbe megnézni, hogy készítik a kenyeret. A vasárnapi záró-istentisztelet felülmúlta a várakozásaimat(meg sokunkét is), hiszen 35 gyerkőc jött el a táborozók közül, szüleivel, tesókkal, illetve még kb. tucatnyi totyi, vagy még fiatalabb gyerek is itt volt. Tele volt a templom gyerekekkel! Nagyszerű látvány volt....Az igehirdetésben szó volt Jézuson kívül(út, igazság, élet) Villám McQueen-ről, Eperkéről és Bogyó és Babóca is szóba került. Vajon ezek után lesz folytatása otthon annak, aminek a szülők-saját elmondásuk szerint-annyira örültek? Vagy csak a tábor jó hangulata marad meg? Lesz-e közülük olyan, aki bekapcsolódik a gyülekezetbe, hittanos foglalkozásokra? Reméljük. 

Köszi mindenkinek, legfőképp a Főnöknek! SDG.

Mi a közös a tibeti masztiff, Vacheron Constantin Chronometre Royal 1907 karóra, Ferrari California, Amouage Gold Man parfüm, Iphone, Armani öltöny, Creed Himalay Deo , Ralph Lauren Polo,  Vass-féle cipő, Hummer terepjáró, Luis Vuitton táska, Bang& Olufsen high-end cucc , Armand de Brignac Brut Gold pezsgő, Oakley napszemüveg között? Mindegyik státuszszimbólum. Valamit jelez viselőjükről, tulajdonosukról.  Jelez valamit, amit a társadalmunk által kitalált és elfogadott különleges jelrendszerben(ilyen lenne a divat is?) lehet dekódolni, értelmezni. Bonyolult dolog ez, olyan, mint valami régi társastánc(férfiként írom le ezt, persze).  Egy-egy szakértő pillantás és máris benne van az ember a megfelelő skatulyában, anyagiak, ízlés, vonz(ód)ás/vonzalom  stb. szempontjából. Önmeghatározáshoz és viszonyítási ponthoz kellenek ezek a tárgyak.

Osztályozás és értékelés. Két kulcsfogalom szerintem. Magamat is értékelem, meghatározom, osztályozom, meg jóég tudja mit teszek(emlékeztek a régi „mert megérdemlem!” reklámra?, na itt az újabb: A luxus jog. Élj vele!) . Woow. Meg persze mindenki mástis osztályozok és értékelek... Biztonságot(khmm) és örömöt(hmm?) is szerzek vele.

Van-e nekünk, lehet-e nekünk keresztyéneknek státuszszimbólumunk? Aranykereszt? Na nee….ez túúúl snassz. Keresztyén tetoválás? Na neee, ez meg túúúl van az udvarias-jólfésült-rendes-keresztyének-vagyunk-mítoszán. Igés kép a nappali falán? Jajj, ne…

Ha státuszszimbólum, akkor javasolnék kettőt.  Itt van az a bizonyos golgotai Kereszt. Ez utóbbi a tökéletes státuszszimbólum, ami meghatároz minket. Kik vagyunk, mik vagyunk. Ráadásul még valaki azt is mondta, hogy ez a bizonyos kereszt könnyű és gyönyörűséges….Na meg itt van a Bibliánk. Státuszt: állapotot is megmutat mindkettő. Szimbólum: jelez is valamit, bizony. 

Biztos, hogy nekünk annyira kell tekerni a többiért?

ui. Kíváncsi vagyok, hogy előkerül-e a „legyenek nekünk is igényeink!” gondolatkör, vagy „miért lenne baj, ha divat/trendkövetőek vagyunk keresztyénként?” kérdés…

Most néztem meg DVD-n a 2.részt. Tetszett. Aztán már kevésbé, amikor az jutott eszembe, hogy akár a keresztyénségről is szólhat(na). Az enyémről akár. Vagy valakiéről. Mire gondolok? Hát arra, hogy mi lesz akkor, ha a rendszer függetleníti magát, öntudatra ébred, önállóvá válik? ( erre jó példa Gibson Neurománc-a is) Előfordulhat, hogy a keresztyénség függetleníti magát Jézustól, én magam függetlenedek Tőle(szokások, megrögzöttségek stb.) Mai keresztyénségünk egyik igazi kérdése kell(ene), hogy legyen: mit követsz? Kinek szava a mérvadó? Igyekszem követni Jézust, ez alap. De mennyire vagyok elszánt abban, hogy ezt ne a saját kényem-kedvem szerint tegyem, hanem Hozzá hűen? (érdekes lehet azon is elgondolkodni, hogy mennyire döntő a személyesség, illetve a keresztyén „szokás” ezzel ellentétes-e) Mit hagysz örökségként másokra, azzal , hogy na ez a keresztyén élet, így is lehet élni? Persze vigyázni kell magunkra, mert sokszor a személyességre hivatkozva igyekszünk kibújni a szent élet felelőssége alól. Lázadás és örökség…beilleszkedés és hagyomány…szentség és személyesség. Önálló, felnőtt, kiforrott saját hit és hitgyakorlat. Hogy állunk ezekkel?

Nemrég, amikor Pesten jártam feltűnt, hogy a metró belilult a sok Milka csokis plakáttól. Mind így kezdődött: merj gyengéd lenni....ezt mantrázta a lila tehén, nekem meg eszembe jutott milyen rossz csoki is ez(hehe).Idióta korunk és társadalmunkban mindenki első akar lenni, Villám McQueen is, elsőnek kell lenni a leárazásnál, meg máshol is. Aztán olvastam Keresztelő Jánosról a Jn. 3,22-33-ban, amikor megkérdezik Ő -e a Messiás. Hm.

Keresztelő János meg azt mondta, hogy nem. Nem Ő az első, hanem az a Jézus. Jánosnak ekkorra már óriási tekintélye volt, mégsem akarta magát konzerválni a No.1. helyen, sőt....Merte még azt is vállalni, hogy ne Ő, hanem másvalaki legyen a legfontosabb és az első. Hm.

Vajon meg merjük-e tőle ezt tanulni? Hm?

Tele vagyunk titkokkal. Kik építették a lenyűgöző látványt nyújtó Kígyó-halmot Észak Amerikában? Hogyan készítették el alkotóik a perui óriásrajzokat? Létezett-e tényleg Lyonesse, az elsüllyedt kontinens? Vannak-e Ufók? Mi az a fekete anyag az univerzumban?Nektek is eszetekbe jutnak ezek(vagy hasonlók)…ugye?

Aztán megakadt a szemem egy könyvön, aminek a címe A Biblia kódja. A szerző szerint egy matematikai rendszer alapján az Ószövetség szövegéből ki lehet olvasni múltbeli eseményeket(politikai, történelmi eseményekre gondoljatok.) Persze óriási visszhangja lett, rengeteg tudós nyilatkozott, hogy ez mekkora felfedezés stb. Hááát. Óvatos lennék ezzel. Matematikailag rendben van azt mások is megállapították. És? Ettől még jóskönyvvé vált a Biblia? Megtalálták a „kódját”? Erősen kétséges. Többfunkciós írás lenne a Biblia? Hm, akkor miért tiltja az ilyen jellegű jóslást?

Ekkor jutott eszembe Indiana Jones.(ne, ne röhögjetek!)

Jó kis páros lenne, mi? Indy,  aki minden titokzatos kincset megtalál és Isten, aki a legnagyobb titok. Ők ketten már találkoztak, amikor is kedvenc kalandor – régész - tudósunknak ki kellett raknia Isten titokzatos nevét az egyik filmben(talán az elveszett frigyláda fosztogatóiban). A tetragrammaton az egyik nagy titok ebben a világban. Innen egy kis ugrással jutottam el oda, hogy mi is lehet Isten „kódja”. Isten titkát számosan akarták megfejteni és ennek megfelelően saját elképzeléseikhez igazították Őt. (Távoli és közömbös, velünk szemben ellenséges és büntet, nem is létezik, létezett, de meghalt, korlátozott hatáskörrel rendelkezik, valami misztikus elv, személytelen erő stb. stb. stb.) Voltak nagy tekintélyű tudósok, értelmiségiek, eretnek papok közöttük, akik egy dolgot felejtettek el csupán, az Illetékest(jelen esetben Istent) megkérdezni és figyelembe venni, amit mond.

A régiek úgy gondolkoztak, ha valakinek a nevét tudják, ismerik a LÉNYEGÉT. Ha Isten nevének a kódját, a Biblia kódját keressük, megdöbbentő felfedezést teszünk, ami miatt Indy is  elismerően hümmögne.

Megvan a kód, megvan a megfejtés! Elég, ha kinyitjuk a Bibliánkat(megvan?) a 2 Mózes 33-34 fejezeteinél. Na, ha megvan a 2 Móz. 34, 1-7-ben lebben fel a fátyol a TITOKRÓL! Isten elárulja a nevét, olvasd csak el a 5-7.verseket!

^{„ 1}Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél.  ²Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán!  ³Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében.  ⁴Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát.  ⁵Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevet. ⁶Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!  ⁷Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.”  (kiemelés tőlem)

Egészen megdöbbentő. Nemcsak a jelenet maga, de az is, ahogy és amit Isten megoszt az emberrel. Elmondja a nevét, azaz: megmutatja/megosztja személyiségének lényegét velünk! Megismerhető az Isten(ami nem azt jelenti, hogy kiismerhető lenne)! Micsoda lehengerlő tudást, ismeretet, szabadságot jelent az, amit Isten neve jelent nekünk, aki és amilyen ő maga! Ízlelgessétek, amit Isten vallomásként megoszt velünk önmagáról….

  "Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten,

hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

(2 Timóteus 1,6-7) 

Legyen veletek a Lélek, hogy legyen erőtök felülkerekedni a nehézségeken és legyen erőtök felfelé nézni, Istent kutatni! Legyen veletek a Lélek, hogy képesek legyetek úgy szeretni, hogy a másik jobbá akarjon lenni emiatt! Legyen veletek a Lélek, hogy józanul mérlegeljetek és átlássátok az eseményeket, ahelyett, hogy félelmeitek közt vergődnétek!

Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Veni creator Spiritus! Amen.

Nyári gyerektábort szervezünk 2 alkalommal 2011-ben is!

2011.jún.20-27 között iskolásoknak, majd 2011.aug.8-14 között ovisoknak. A részvétel ingyenes, jöhet református, katolikus, evangélikus, nem megkeresztelt gyerkőc(mindnek örülünk)! 9-13 óráig tart hétfő-péntek, szombat szünnap, vasárnap 10 órakor kezdődő istentiszteleten mutatjuk be a szülőknek, hogy mit is csináltunk egész héten(izgi lesz)!

Tízórait kapnak a résztvevők, de kérjük a szülőket, hogy szénsavas üditővel, csipsz-szel ne tömjék tele csemetéjüket, ha lehet kérni(gyülekezeti tagjaink is szoktak ilyenkor finomságokat készíteni)...

Lesz mindenféle ügyességi játék és verseny, szabadidő, előadás bibliai részekről, ének, kézműveskedés...jó társaság:)))

Szeretettel várunk mindenkit!

Jelentkezés: itt, vagy  a nagykatatapio.ref@gmail.com címen, vagy a 06306365825-ös telefonszámon.

Hétfőn rekedtre kiabáltam és izomlázasra ugráltam magam a Scorpions pesti búcsúkoncertjén. Ez volt a 3. koncertjük, amin részt vettem. Általános iskolás nyolcadikosként szerettem meg a zenéjüket, de nem is reméltem még akkor, hogy koncerten csápolok és üvöltöm a refrént több ezer másik emberrel együtt. Aztán 1993-ban eljött ez a nap is, a Face The Heat turné kezdőállomása volt talán fővárosunk, és akkor görcsös kis gimisként, kissé megszeppenve, szemüveggel(!) csápoltam. Azt mondtam magamnak a koncert után  hogy beteljesedett az álmom, most már nyugodtam halok meg, egy koncertjükön voltam már(mekkora hülyeség volt ez tőlem…brrr). Emlékszem másnap 0-1. óránk volt, én a gimi aulájában lévő egyik padon kókadoztam…Aztán tavalyelőtt bóklászok a neten, s megakadt a szemem egy hirdetésen, amin Scorpions koncetre keresnek utastársakat. Majd lemaradtam róla. ÁÁÁ!!!!! Lecsekkoltam a hirdetést, utánanéztem és már meg is vettem a jegyet. Hatalmas zúzda volt, döbbentem figyeltem a 60-as éveibe lépő énekest és az alapító gitárost, ahogy ezerrel nyomják 2 órán keresztül: ugrálás, éneklés, zenélés minden ami kell..ríszpekt! Áthangszereltek egynéhány dalt, hogy még húzósabb legyen, szó mi szó…ütött rendesenJ nagyon nagy élmény volt.

És tegnap 2011.06.06-án , egyike voltam azoknak, akik megtöltöttük a Papp László Arénát. Ami most is megdöbbentett, az a dalok(setlist) volt. Az utolsó album kezdőszáma volt itt is az első(mint talán mindenhol), de ami utána jött..gyerekek, az maga a döbbenet volt. Az első félórában lezúzták az arcunkat a Make it real(ezért külön pluszpont nekik)-el, a Bad boys running wild-dal, The zoo-val…fájó nyakkal, rekedten konstatáltam, hogy ekkora magabiztosságot rég látott az ember, hogy 2 megaslágert (bbrw, zoo) ellőni rögtön az elején..hátJ oooh yeaaaahh! Utána kellemes meglepetésként következett a nagyon bulis loving you Sunday morning, aztán a 4 gitáros coast to coast, később a kötelező balladák, majd a tease me please me ééééés a dynamite!!!(mintha a world wide live gigaturnén csinálták volna) Kottak dobolt, Jabs szólózott kétszer is, volt még más is, Big City Nights, és a 3 számos(!) ráadás utolsója a Rock You Like A Hurricane volt. Erre nem lehet mit mondani. A „germán rockpapák” kietettek magukért. ( Persze még el tudtam volna viselni néhány számot, de ne legyek telhetetlen, ugye…) Külön pont azért, ahogy a kivetítőt kezelték: egy nagyon állat videót készítettek az albumaikkal kapcsolatban a legfrissebb tag (a dobos) Kottak részvételével, ami zseniális volt! De a pálmát Rudolf Schenker vitte el, amikor a Blackout-ot, a borítónak megfelelő öltözékben és felszerelésben nyomta végig(hátborzongatóan ötletes és ütős volt)!!!! Nem voltak annyira karcosak, mint tavalyelőtt, de hatalmas koncert volt. Bendegúz fiam itthon szomorkodott, hogy neki itthon kellett maradnia de ha lesz erről is koncertvideo dvd-n, megveszem mindenképpen, és megnézzük együtt. Csápolunk és velük együtt nyomjuk.

Velük együtt lezárult az életem egyik korszaka, amit eléggé furcsa így kimondani, leírni. De mégis ezt érzem. Gimis évek, a haraszti ifis időszak, egyetem egy része talán. Ők (is ) fémjelezték ezeket az időket. Amiben biztos vagyok, hogy dallamosságuk, jó kis dalszövegeik még jó ideig vállalhatóak lesznek. Fiam mondta múltkorában, hogy neki azért tetszik jobban a Scorpions, mint a Metallica, mert ők dallamosabbak. Feleségem is jobban bírja őket(ami nem kis fegyvertény, igaz?) Ja ha már Metallica: a vén német rockerek jobban tolták hétfőn, mint Hetfield-ék tavaly. Bizony. J

They rocked us like a hurricane. Long live Scorpions!

Setlist:www.setlist.fm/setlist/scorpions/2011/papp-laszlo-budapest-sportarena-budapest-hungary-23d32c5f.html

 Mostanában sokat agyalok azon, hogy keresztyénségem mennyire eleven, elfogadható Isten számára. Vagy én is csatlakoztam azok népes táborához, akik magukat vallásosnak, keresztyénnek mondják, de igazából csak fogyasztók(fogyasztói szemlélettel kereszténykednek)? Sokaknak érzelmileg van szükségük arra, amit Jézus követése jelent(hetne), illetve nem is biztos, hogy szükségük van rá, de életük kis részleteként vallásosak.

HA fel kellene sorolni életünk legkedvesebb részeit, a következők szerepelhetnének: öröm, biztonság, pénz, nyaralás, szerelem, egészség, gyönyör, baráti társaság, csók és még sokan mások. Vajon hányunknak jutott eszébe a kereszt? Mint jelkép, mint életstílust meghatározó esemény?

Amikor Jézus arról beszél, hogy vegyük fel a keresztünket, minden szavát komolyan mondta, gondolta. Számunkra a kereszt inkább kényelmetlen, nehezen megfejthető… legfeljebb akkor nem, ha a nyakunkban himbálózik aranyból.

A kereszt, mint jelkép arra emlékeztet, hogy honnan jöttem és hová tartok. Mint életstílust meghatározó esemény pedig figyelmeztet, hogy nem lehet fogyasztóként keresztyénnek lenni.

Mennyire lehetünk komoly hívő és vallásos emberek a kereszt nélkül? Mennyire lehet komolyan venni lelki életünket anélkül, hogy rendszeresen és komolyan elmélkednénk, imádkoznánk, Bibliát olvasnánk? Saját magunk felett mondunk ítéletet, ha ezek hiányoznak mindennapjainkból. Nem elég az, ha magam módján imádkozom, Őrá gondolok, beszélgetek vele a magam módján! KELL a rendszeres idő és alkalom, hogy kinyisd a Bibliádat, gondolkozz, imádkozz.

Enélkül sosem fogod megérteni, miért beszélt Jézus arról, hogy a keresztünk könnyű és gyönyörűséges. 

 Amikor még a Relaxban(jó hely!) jártam Hot Iron edzésre(bizony, ilyet is csináltam) az edzések végén lazításnál ment valamilyen remix(?) amiben a csaj ezt ismételgette-egyéb közhelyekkel gyengítve. Néhányszor eszembe jut ez  sor, pont amiatt, mert néhányszor azt érzem, hogy a sok nyüzsgés vagy éppen a semmittevés(értsd: nem csinálom azt, amit kellene) miatt mintha menet közben elveszítettem volna valamit, vagy éppen önmagamat veszítettem volna  el... 

Lehet ilyen elveszett egy hívő keresztyén ember? Elveszett: azaz üres, fásult, önmagával annyira lefoglalt? I'm lost-mikor is foglalkoztam utoljára úgy komolyan Istennel? Mikor is hallgattattam el magamban mindent, csakhogy Őt halljam? I'm lost-tétován kutatok hitem után, imádkoznék, várva hogy ettől megrebbenjen lelkem és erőtől duzzadva magasba emeljen...valami motoszkálás van ugyan...de hol a többi? Önmagam ellensége vagyok, ha hagyom ezt így történni... Isten árulója, megcsalója vagyok, ha hagyom ezt így megtörténni...

Most már tisztul a kép. I'm lost-miközben saját kis univerzumomban vagyok egyszerre isten és ember, úr és lakáj, elkótyavetyélem a legértékesebbet...

Hagytam magam elveszíteni és kifosztani-hitemet lassan szertehordják, a maradékot elfújja a mindennapok szele...mim marad? mi marad belőlem?

"hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!"-morzézza lelkem az sos jelzést.

Azt mondta, hogy ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Hahó, itt vagyok, itt vagyok, elveszve...vagy már talán mégsem...

 Próbáltátok már? Különleges lelkigyakorlattá válhat a kerítésfestés, előtte smirglizés, portalanítás, alapozás, festés. Tegnap átéltem, bizony. A templom hátsó kerítését kezdtem egymagamban smirglizni, majd csatlakoztak hozzám az ifjúsági klubunk remek tagjai(kösz fiúk, lányok!). Volt olyan kerítésléc, amely nagyon ellenálló volt a jószándékú smirglizéssel szemben, volt amelyik megadóan tűrte. Amikor sikerélményem volt lelkesen sikáltam, dörzsöltem a különféle kopottsági szinteket bemutató lécdarabokat. Amikor erős ellenállásba ütköztem, nos bevallom, nem tombolt bennem az elkötelezettség, hogy megdöntsem a smirglizés gyorsasági rekordját. A smirgli-stációk(khmmm) közben eszembe jutott az a Reményik Sándor vers, ami sokak számára ismerős lehet, igen az Istenarc című(tudjátok, ez az amit a Testvérek nevű formáció is megzenésített) Itt is van:

 Láttátok már az Aranyhaj(Tangled) c. animációs filmet?

Nemrég néztem meg, holnap nézzük meg a gyerekekkel. Nagyokat derültem rajta, a karakterek nagyon jók, főleg a ló:), de a rablók is odateszik magukat. Most mégsem róluk és velük kapcsolatban akarok írni, hanem a főszereplő lány..szüleiről. Ők a királyi pár, akiknek lányát bébi korában elrabolja a banya. Gyermekük születésekor gyönyörű lámpásokat engedtek fel az égre. Így tesznek még akkor is, amikor a lányuk már nincs velük, hosszú éveken át. 15 éves a lány, amikor először látja közelről(az ő emlékére rendezett lámpás ünnepet!!!)! Megdöbbentő volt számomra, hogy ennyire reménykedtek. Ezen kezdtem el először gondolkozni. Mennyire erős, kitartó az én reményem? Közös kedvenc könyvünkben(nem, nem a HP...Loll... ) azt mondja a Főnök, hogy erős legyen bennünk a reménység. Hát...nekem ezt még tanulnom, gyakorolnom kell. Miben/kiben reménykedsz? Ha nem elvekben, általános erkölcsi paraméterekben, magadban, akkor nemcsak hogy esélyed lesz arra, hogy a reménye(i)d erősek legyenek és téged is erőssé tegyenek. Ennél is többet tapasztalhatsz. Hiszen Ő az, akiben reménykedhetünk!

A film kapcsán nekem az is eszembe jutott, hogy persze nagyon letörteknek mutatták a szülőket a lámpás ünnepségek közben. Nem is csoda. De  a remény azt is jelenti, hogy emlékezek valakire, valamire. Jelesül a Főnök sziklaszilárd és betonbiztos ígéreteire és szeretetére. 

"tartsuk meg a reménység vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.” (Rómaiakhoz írt levél 10,23/b)

 Üdv! 

Szempillarebegtetés. Gyors pulzus. Jajj-mit-írjak-ide? érzés. Megkönnyebbülés:hát ez is elkezdődik! 

(Fanfárok, taps, konfetti)

Hamarosan kezdjük, ahogy szoktuk....

ReForma