Ismeritek az H-Blockx-ot?(német crossover csapat, rock, hc, stb. én nagyon bírom őket) Nem egy mai csapat, de nagyon jók. Egyik nap hallgattam őket (újra) és elringatott/felkavart/emlékeztett az egyik számuk. Nem, kivételesen nem ugrálós, üvöltözős, hanem másféle.

Life is feelin’ dizzy… Éreztetek már ilyet? Néha azt sem tudom, mit keresek itt...A saját életemben…Néha azt érzem, hogy botorkálok csak egyik napról  a másikig, elfuserált pillanatok miatt szégyenkezem, elrontott gesztusok miatt bánkódom…Szégyenkezem lustaságom miatt, akár lelkiről, akár fizikairól legyen szó. Néha selejtesnek érzem magam(bocs Uram).

Keresem az akaratát. Imádkozom,  hogy mutassa meg mit akar. Hogy megértsem. És jól éljek, ahogy helyes. Hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom, kihagyott alkalmak/lehetőségek miatt. Hogy örömmel és önként tegyem meg azt, ami az ő kedvére való.

„Ó én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg…?”

Aztán néha kitisztul egy kicsit. Mint amikor könnyes szemmel nézel, látsz, de homályosan, aztán tisztábban. Amikor fókuszálsz. Fel-felvillannak dolgok, kicsit úgy érzed, mintha valami értelmes egésszé állnának össze. Aztán, ahogy odanézel, elillan. De érezted, tudtad. Felsóhajtok, kicsit biztonságban érzem magam, úgy, mintha jó nyomon járnék, mintha arra mennék, amerre kell…

Mintha nem okoznék állandóan disszonanciát, hanem belesimulok magam is, harmóniát, dallamot, rendet teremtek…

De akkor is keresem az életem értelmét, a miért-ekre a válaszokat… addig is néha olyan zizis az élet…life is feelin dizzy…  de azt már tudom, hogy: "...Life is a treasure that I have to find , I'm looking for the plan that is hidden in my mind..."  Csekkoljátok le az egész számot itt:

https://www.youtube.com/watch?v=aiiWsFpGIuI