Tudósok, fanatikusok, érdeklődők, katonák már évszázadok óta keresik a választ az emberiség egyik nagy kérdésére: van-e élet a földön kívül?A mennybemenetelre emlékezve keressük mi is egy ideig a választ erre, kissé máshoyg mint gondolnátok… Amikor a mennyről van szó, sok minden eszünkbe juthat: barokk puttók, felhők, Szentpéter, Jelenések könyve, elhunyt szeretteink. Rengeteg képzet kapcsolódik a mennyek országához:elmúlás, unalmas, távoli, valami steril jó esszenciája. De hogy élet lenne benne? De hogy fontos lenne nekünk mai keresztényeknek? Őseink sokszor hangoztatták, hogy földi életünk vándorút, a mennyeire készülve(a református énekeskönyvben sok ének szól erről!!!). Mára olybá tűnik, hogy sok keresztyén letáborozott, jól érzi magát és eszébe sincs a „menny felé sietni”…. Éppen emiatt vált a menny olyanná képzeletünkben és hitünkben, amilyen. (Heinz Zahnrt: hinni az üres ég alatt...érdemes rákeresni a neten)
Jézus egy alkalommal azt mondja Jn. feljegyzése szerint: „..magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek(Jn.14,3)A mennyek országa tehát az a „hely” ahol Jézussal együtt lehetünk, minden akadály nélkül. Félelmetes kérdést szegez nekünk ez a tény: lehet-e akkor unalmas és nemkívánatos számunkra a menny? Jézus mennybemenetele azt is megmutatja nekünk, hogy Ő –akármennyire is szeretnék ezt sokan hinni - nem egy kedves, nagy erkölcsi tanító volt! Jézus visszament a mennybe, oda, ahonnan lejött! Jézus, a Szentháromság 2. személye visszatért a mennybe… A mennybemenetel tehát Jézusról is sokat elmond számunkra. A tanítványokhoz hasonlóan, mi is kell hogy egy ideig felfelé nézzünk.(lsd. Apcsel. 1) Észre kell vennünk Isten égbolton kirajzolódó üzenetét, amit Pál foglalt szavakká: Fil.2,5-11. ÚR=Hatalommal bír! Azaz: aki a mennybe néz, nem jár a fellegek felett! Sőt az látja igazán reálisan a dolgokat, életének különféle helyzeteit, mert tudja és hiszi, hogy VAN VALAKI, aki igazi hatalommal rendelkezik… Sőt, a mennybemenetel arra is felhívja a figyelmünket, hogy Jézus visszament, hogy az Atyánál közbenjárjon értünk(Zsid.4,14-15)!
Saját létezésünk célját értelmezzük rosszul, ha a mennybemenetellel nem foglalkozunk – hiszen Jézus számunkra készíti elő a helyet. Tovább emelve a tétet: az ember életének fő célja nem más, mint Istent dicsőíteni, kinyilvánítani Isten fenségét(Heidelbergi Káté. 86. kérdés-felelete). Tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik, még a mai keresztyének között sem, de ez tény. Istent dicsőíteni - ezt teszik a mennyben. Ezt kezdjük el itt a földi életünkben és ez teljesedik ki odaát. A mennybemenetel megváltoztatja nézőpontunkat, saját magunk körül forgó gondolatainkat kibillenti. Új nézőpont, új irány: a menny. A Heidelbergi Káté.49.kérdés-feleletét érdemes elolvasni, hogy a gondolataink is jobban meginduljanak.
