Amikor még a Relaxban(jó hely!) jártam Hot Iron edzésre(bizony, ilyet is csináltam) az edzések végén lazításnál ment valamilyen remix(?) amiben a csaj ezt ismételgette-egyéb közhelyekkel gyengítve. Néhányszor eszembe jut ez sor, pont amiatt, mert néhányszor azt érzem, hogy a sok nyüzsgés vagy éppen a semmittevés(értsd: nem csinálom azt, amit kellene) miatt mintha menet közben elveszítettem volna valamit, vagy éppen önmagamat veszítettem volna el...
Lehet ilyen elveszett egy hívő keresztyén ember? Elveszett: azaz üres, fásult, önmagával annyira lefoglalt? I'm lost-mikor is foglalkoztam utoljára úgy komolyan Istennel? Mikor is hallgattattam el magamban mindent, csakhogy Őt halljam? I'm lost-tétován kutatok hitem után, imádkoznék, várva hogy ettől megrebbenjen lelkem és erőtől duzzadva magasba emeljen...valami motoszkálás van ugyan...de hol a többi? Önmagam ellensége vagyok, ha hagyom ezt így történni... Isten árulója, megcsalója vagyok, ha hagyom ezt így megtörténni...
Most már tisztul a kép. I'm lost-miközben saját kis univerzumomban vagyok egyszerre isten és ember, úr és lakáj, elkótyavetyélem a legértékesebbet...
Hagytam magam elveszíteni és kifosztani-hitemet lassan szertehordják, a maradékot elfújja a mindennapok szele...mim marad? mi marad belőlem?
"hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!"-morzézza lelkem az sos jelzést.
Azt mondta, hogy ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Hahó, itt vagyok, itt vagyok, elveszve...vagy már talán mégsem...
