„Kicsit szomorkás a hangulatom máma, kicsit belémszállt a boldogtalanság…”-ismerős?
A nagyszerű Csinibaba egyik jelenétében hangzott el ez az örökbecsű megállapítás.
Megmosolyogtam, amikor először hallottam. Aztán később már nem talált olyan nagyon mosolygós kedvemben ez a "vallomás".
Akkor jutott eszembe, amikor nem is oly rég egy számomra nagyon fontos ember rákérdezett, hogy boldog vagyok-e….Kellemetlen kérdés volt. Nemet mondtam , ami akkor teljesen igaz is volt, most már enyhül valamelyest a dolog, rendeződnek talán összekuszálódott dolgaim. Pedig…aki ismer, tudja, sok szeretetet kapok. De mégis, valami kellemetlen érzés, hidegség kúszott felfelé torkomon. Igent kellett volna mondanom? Fenn kellett volna tartani valami látszatot? Vagy valljam be az ijesztő tényt magamnak? Másik figyelemreméltó magyar együttes , a Bijou egyik számában ezt hallottam: „…Mert annyira rossz nekem. Végre jogosan is úgy sajnálom, Szép kicsi önmagam. …” Hm….
Ahogy ezen méláztam eszembe jutott egy triász(nem , nem triád, az más): boldogság-elégedettség-helyemen vagyok érzése. Na, itt is lennénk, a lényegnél.
Szolgálati közlemény! Kéretik mellőzni a szirupos és felszínes, ha kevesed van, az is lehet jó, meg müllerpéter-es szívszorító igazságokat(brr, és bocs minden Müller Péter, Coelho fan-tól)!
Szóval. Magamat elemezve arra jöttem rá(ne, ne is reménykedjetek, nem mondom el az egészet)hogy valami mélyen megbúvó, homályos elégedetlenség mocorog bennem..és igen, irányítja néha tetteimet is. Nem tudom, miért van ez bennem. De ez az elégedetlenség jó néhányszor összeütközött bennem a jézusi tanítással. Lett is feszültség belőle. Tudom és hiszem, amit ő mond, de aztán konstatálom az érzést magamban.
Mitől függ a boldogságom?
Jóllakottság(férfiként ez is fontos szempont), anyagi kiegyensúlyozottság, párkapcsolati sikerek, elegendő idő saját kedvtelésekre? Lehet sorolni tovább, kiegészíteni. Lehet prioritási sorrendet felállítani. De mennyire meghatározóak a lelki dolgok,” a béke benned A belső rend és megnyugvás”(Unique:Más világ-részlet)? Az a kapcsolat, ami Istennel összeköt mennyi boldogságot ad nekem? Nekem annyit ad Isten, amennyit engedek neki. Arra jöttem rá, hogy boldogtalanságom oka, csakis önmagamban keresendő.
És neked mennyi boldogságot ad az Istennel való kapcsolatod?
Tudom, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt, de felismertem, hogy a helyemen vagyok érzése és a boldogság, elégedettség szorosan illeszkednek egymáshoz. Dsida Jenő gyönyörűen írja le ezt: „Itt a helyem, itt kell állanom, egyenesen az élen. Mint a betüknek is megvan a helyük a könyvben s állniok kell….” (Itt a helyem-részlet) Jó neki, hogy ezt ennyire kompaktul tudja. Munkahely, családi állapot, önmagammal való kapcsolatom...
Emlékeztek a Hegyi Beszédre? Boldogok, akik… Zsoltárok könyve, rémlik?” Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr, boldog az az ember, aki Őbenne bízik.”(Zsolt.34,9) Ennyi lenne? Lehet. De távol áll tőlem „az igékkel megmondjuk a tutit” mentalitása. Fejtsük meg közösen a rejtélyt!
