Jó a kérdésfelvetés! Nem vitatkozom, elmondom, velem hogy van.

Keresztyénnek vallom magam. Az, hogy református vagyok, az csupán egy kulturális keret és a keresztyénség egy interpretációja, amit szüleim révén örököltem. Ha rájöttem, hogy ez a keret akadályoz abban, hogy helyesen cselekedjem, akkor ez a keret levetkőzhető PONTOSAN azzal a céllal, hogy keresztyén maradjak. Igazán nem hangsúlyos nálam a "református" jelző.

A református magyar viszont KIFEJEZETTEN pejoratív. Persze, lehetne ezt más tartalommal megtölteni, de nekem ez a "semmiközömahithez" tartalommal telített. És nem ál-kegyeskedő dumaként mondom ezt, hanem azt értem alatta, hogy lehet, hogy erősebb lesz a "református magyar" magyar identitása, de attól még lehet, hogy semmi köze nem lesz Krisztushoz, márpedig keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy KÖZÖM van Krisztushoz.

Hogy magyar vagyok? Annak születtem. Szerethetem, utálhatom, de nem tehetek úgy, mintha nem lennék az. Nem emel ez engem senki fölé (sem alá). Keresztyénként azt a jelentést hordozza magában, hogy ide születtem, hogy anyám nyelvén beszéljek Jézusról azoknak akik közé születtem. DE nem gondolom, hogy ennek mindenképpen így kell lennie. Lehet, hogy elmegyek misszióba Kínába, akkor rossz magyar vagyok, vagy keresztyén?

Lehet azt mondani, hogy BALOLDALI magyar, meg azt is, hogy JOBBOLDALI magyar. Addig, amíg a magyar a hangsúlyos, addig nincsen baj. Amikor már a jelző, akkor valami nagyon nincsen rendjén. Graf.

Tudod pont azon gondolkoztam, hogy van-e rangsor(érdemes-e ilyenben gondolkodni) a kettő tekintetében. Aztán én arra jöttem rá, hogy nincs. Prioritást Krisztus élvez, de magyarságom másik kategória. DE. Azt is látom, hogy sokan csak keresztyének, mintha kozmopoliták lennének, mintha semmit sem jelentene nekik magyar mivoltuk. Tudom, h Krisztusban nincs zsidó meg görög..magyar sem...:) de hát ez nem is erről szól...a keresztyénség nemzetközisége mellett azért jó, ha értékeljük magyar mivoltunkat is.
ReForma, azaz Én:)