Láttátok már az Aranyhaj(Tangled) c. animációs filmet?

Nemrég néztem meg, holnap nézzük meg a gyerekekkel. Nagyokat derültem rajta, a karakterek nagyon jók, főleg a ló:), de a rablók is odateszik magukat. Most mégsem róluk és velük kapcsolatban akarok írni, hanem a főszereplő lány..szüleiről. Ők a királyi pár, akiknek lányát bébi korában elrabolja a banya. Gyermekük születésekor gyönyörű lámpásokat engedtek fel az égre. Így tesznek még akkor is, amikor a lányuk már nincs velük, hosszú éveken át. 15 éves a lány, amikor először látja közelről(az ő emlékére rendezett lámpás ünnepet!!!)! Megdöbbentő volt számomra, hogy ennyire reménykedtek. Ezen kezdtem el először gondolkozni. Mennyire erős, kitartó az én reményem? Közös kedvenc könyvünkben(nem, nem a HP...Loll... ) azt mondja a Főnök, hogy erős legyen bennünk a reménység. Hát...nekem ezt még tanulnom, gyakorolnom kell. Miben/kiben reménykedsz? Ha nem elvekben, általános erkölcsi paraméterekben, magadban, akkor nemcsak hogy esélyed lesz arra, hogy a reménye(i)d erősek legyenek és téged is erőssé tegyenek. Ennél is többet tapasztalhatsz. Hiszen Ő az, akiben reménykedhetünk!

A film kapcsán nekem az is eszembe jutott, hogy persze nagyon letörteknek mutatták a szülőket a lámpás ünnepségek közben. Nem is csoda. De  a remény azt is jelenti, hogy emlékezek valakire, valamire. Jelesül a Főnök sziklaszilárd és betonbiztos ígéreteire és szeretetére. 

"tartsuk meg a reménység vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.” (Rómaiakhoz írt levél 10,23/b)