-ködj az Úrban - ezt így, "kötelezővé" teszi a 37. zsoltár írója. Hümm.
Hát gyönyörködnék én, de abban még inkább, amit ad. Élvezem a társaságát? Szépnek és jónak látom, jólesik rágondolni? Ezeket jelentheti ez a mondat-tétovázok. Miért jönnek sokan(köztük én is) kissé zavarba attól, ha Istenben "kell" gyönyörködni? illetve nem kell, csak lehet, jólvanna tudom. A zavar abból is eredhet, hogy sokan önző módon, de ritkán örülnek csak úgy Istennek. Nem annak, amit ad, sem annak, amit remélek tőle, hanem Neki. Nemcsak az jut eszembe, hogy milyen szent, fenséges, magasságos, kegyelmes, dicső(tovább is van, mondjam még?), hanem ettől "gyermekibb" fogalmak, tapasztalatok, érzések is. Amit szemérmes reformátusként nem igazán szoktunk kinyilvánítani...Pedig jó néhányszor átéltem már én is, hogy milyen nagy öröm bevallani Neki, mit érzek iránta. Mert méltó rá. Mert ha valaki, Ő aztán tényleg megérdemli :)
