Haribo. Pringle’s paprikás csipsz. Nógrádi ropi. Étcsokik. Mindegyiket szeretem. Te is biztosan szeretsz egy-két(sok?) nasit. Nem, nem kell bűntudattal a pocakra, felesleges kilókra gondolni. Inkább olvass tovább.
Ma ünnep van, ilyenkor persze hogy előkerülnek a finomságok, nasik. Naná, hiszen meg kell adni a módját. Egyszer nálunk volt a kenyéráldás/szentelés. Eszembe jutott az, hogy milyen jó is lenne, ha a népes hallgatóság komolyan venné, amit a táplálkozással kapcsolatban mondtam nekik(lelki kenyér, tudjátok). De rájöttem, hogy a nagy ünneplés közben pont ezt veszítjük el; a figyelmeztetést, hogy honnan is volt annak a drága Szent Istvánunknak ereje végigvinni azt, amit megtett? Honnan is?
Nem a lelki nasikból az tuti, hanem az igazi lelki kenyérből. Abból, ami igazi lelkierőt, nem csak kellemes jóllakottság érzetet adhat valameddig… kitartást és elkötelezettséget, bátorságot a döntésekhez, és felelős óvatosságot a döntés meghozása előtt.
Lelki nasi számomra az, amikor a magam módján vagyok vallásos dologgal teljesen meg vagyok elégedve. Vagy azt mantrázom magamnak, hogy „mekkorajóarcvagyok” vagy „énsemvagyokrosszabbmásnál”. Nassolsz akkor, ha csak felületes ismereteid vannak Istenről/Bibliáról/keresztyénekről, de úgy gondolod, hogy érted a lényeget. Nasi az, ha összecsapom az akármikor megtartott egyéni csendességemet, sitty-sutty, már „elisolvastammegisértettemmegisimádkoztam” és már becsukva hever a Bibliám. Mindezt pár perc alatt…
Engem is, hozzád hasonlóan sokszor kínoz az éhség, szomjúság a minőség, a hitelesség,az igaz szó és tartalom után. Nem akarok kevesebbel megelégedni, mint a prémium minőséggel. Ami elérhető számomra, hiszen nem kell fizetni érte, se teljesíteni, mert drága királyunk Ura és Istene így döntött. Tartalmas, finom, boldoggá tesz. Ez a „NorbiDivine Update”. Szt. Istvánunk is ezt a menüt választotta. Bárcsak így is követendő példa lenne sokunk számára…
