Attention! Attention! Coming out-ozni fogok. Ha kádas vagy tusolós fürdés közül kell/lehet választani, akkor az utóbbi. Nagyon jól esik, amikor forró víz alatt állva felfrissülhetek. Ez az egyik kis rigolyám. Lebuktam. Egyik reggel jutott eszembe az az egyáltalán nem reggelhez illő gondolat(még alig indult be az agyműködésem), hogy a keresztségről a Hitvallásunk is ír. Fürdőhöz hasonlítja, ami megtisztít.
Namármost. Eddig sosem jutott eszembe úgy megkeresztelt mivoltom, hogy annak örültem volna. Megkereszteltek, jó tudom, mert elmesélték. De csak ennyi az egész. Mostanáig.
Ugyanis, ha jól esik a tusolás, és felfrissít, szabad úgy gondolnom a keresztségre is, ami a hitemet felüdíti, re-vitalizálja? Szabad hát. Hiszen a keresztség arról szól(szerintem), hogy Isten dönt(ött) mellettem és olyan hatalmas, hogy ezt még a szüleim is felismerték és válaszoltak erre a döntésre! Sőt, Isten olyan hatalmas, hogy még én is megértettem ezt a döntését és válaszoltam is ráJ….
Jónéhányszor van olyan helyzet, amikor a szertartások élettel telnek meg és „beszédessé” válnak. A keresztség most így súgott nekem. Van minek örülnöd! Örülhetsz, hogy megkeresztelt ember vagy. (Aki pedig még ez előtt áll, annak csak annyit üzenek: hajrá drága barátom! jó úton vagy!)
Neked pedig megkeresztelt testvérem csak annyit mondok, gondolkodj el azon, hogy felüdülést, felfrissülést ad-e az a tudat, hogy Jézus Krisztushoz és az ő egyházához tartozol?
Ja, hogy Luther is keresztségével védekezett egyszer az ördög kísértésével szemben? Jó tudni.
kép:sztkereszt.blogspot.hu
