„Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
….
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!”
Majka feat. BLR & Curtis: Belehalok
Hozzátok hasonlóan nekem is vannak dalaim; egy szerelem, néhány évvel ezelőtti nyaralás vagy éppen egy keserves csalódás emlékei. Divat mostanság a retró, a zenében is. Néhány szám megmosolyogtató, de tiszteletreméltó módon egy-egy generáció életérzését szavakba és dallamba önti. Hazafelé autózva hallottam elsőre ezt a dalt. Meghökkentem, mert úgy érzem, ezek a mondatok, a hangulat tökéletesen megfogalmazza sokak érzéseit. Csípőből jöhet a (rossz) válasz, hogy persze a „bűnösök” joggal (khmm) érezhetnek így, meg effélék, de mi lépjünk ezen túl, jó?
Izgalmasabb, ha megkérdezzük: keresztyénként érezhetek-e hozzájuk hasonlóan? Lehet-e szűk a (hívő) világ, amit választottam? Vagy máshonnan szemügyre véve: baj az, hogy tényleg meg kell keresni a helyem abban a világban, ami derűsen tudomást sem vesz a hitemről vagy éppen gúnyosan méreget?
Kivel ne fordult volna elő az, hogy sajnálta azt, amiről lemondott… Ki ne sóvárogott volna már egyszer azok után, ami a szép új hívő világunkon kívül van? Aztán megideologizáljuk, nyugalmat erőltetünk magunkra, de az a kis csalódottság beleszúr a szívünkbe… ismerős, ugye?
Időnként mindannyiunkkal előfordulhat, hogy szűknek látja a világot, szűknek érzi a mozgásteret, amit a hívő szabályok, szokások, illik-nem illik határoz meg és kér számon. Nagy kaland ennek a világnak a személyre szabása, hogy az az „iga” amiről Jézus beszélt, tényleg hozzánk illő legyen, hogy a határok, az én határaim legyenek, a szabályok az én szabályaim legyen, amik nekem fontosak...
Másik nagy kaland; megkeresni a helyem a világban… abban ami elutasít, pedig szüksége van (rám), de elsősorban arra ami engem is megváltoztatott, ami perspektívát ad, arra aki lángra lobbantotta a szívemet, hogy tartalommal töltse meg az életem. Megkeresni a helyem anélkül, hogy vallásos gőggel lenézném és megvetném a világot és azokat, akik benne vannak.
Mi segíthet abban, hogy megtaláljam a helyem?
Aztán eszembe jutottak az ifjúsági klubosaink. Mert nemcsak rólam van szó, az ÉN helyemről, keresésemről, hanem másokról is. Inkább kérdezzük úgy, hogy KI segíthet? TE. Te segíthetsz az ifidben, a gyülekezetben, hogy valaki megtalálja a helyét. Lődörögnek, pózolnak sokan, mert nem találják a helyüket(hiába van navigáció, foursquare…). Segíthetsz, hogy megértsék a gyülekezet „kódjait”, a keresztény élet alapszabályait és törvényszerűségeit. Segíthetsz, hogy más is otthonra találjon abban az új( vagy másik, kinek hogy tetszik ) életben, amit keresztyénnek nevezünk.
Belaktad már a világod, vagy még keresed a helyed?
Megjelent a Református Lapjának Ifjúsági Rovatában, 2012. 07.01-ei lapszámában
