Mostanában sokat agyalok azon, hogy keresztyénségem mennyire eleven, elfogadható Isten számára. Vagy én is csatlakoztam azok népes táborához, akik magukat vallásosnak, keresztyénnek mondják, de igazából csak fogyasztók(fogyasztói szemlélettel kereszténykednek)? Sokaknak érzelmileg van szükségük arra, amit Jézus követése jelent(hetne), illetve nem is biztos, hogy szükségük van rá, de életük kis részleteként vallásosak.

HA fel kellene sorolni életünk legkedvesebb részeit, a következők szerepelhetnének: öröm, biztonság, pénz, nyaralás, szerelem, egészség, gyönyör, baráti társaság, csók és még sokan mások. Vajon hányunknak jutott eszébe a kereszt? Mint jelkép, mint életstílust meghatározó esemény?

Amikor Jézus arról beszél, hogy vegyük fel a keresztünket, minden szavát komolyan mondta, gondolta. Számunkra a kereszt inkább kényelmetlen, nehezen megfejthető… legfeljebb akkor nem, ha a nyakunkban himbálózik aranyból.

A kereszt, mint jelkép arra emlékeztet, hogy honnan jöttem és hová tartok. Mint életstílust meghatározó esemény pedig figyelmeztet, hogy nem lehet fogyasztóként keresztyénnek lenni.

Mennyire lehetünk komoly hívő és vallásos emberek a kereszt nélkül? Mennyire lehet komolyan venni lelki életünket anélkül, hogy rendszeresen és komolyan elmélkednénk, imádkoznánk, Bibliát olvasnánk? Saját magunk felett mondunk ítéletet, ha ezek hiányoznak mindennapjainkból. Nem elég az, ha magam módján imádkozom, Őrá gondolok, beszélgetek vele a magam módján! KELL a rendszeres idő és alkalom, hogy kinyisd a Bibliádat, gondolkozz, imádkozz.

Enélkül sosem fogod megérteni, miért beszélt Jézus arról, hogy a keresztünk könnyű és gyönyörűséges.