El tudjátok képzelni Mózest, ahogy legelteti a birkákat, közben pedig egyiptomi bölcsességeket idézget nekik? Vagy éppen az udvari etikettet tanítja nekik? Nehéz, ugye? Pedig könnyen elképzelhető, hogy ezek és még sok minden más is eszébe jutott a régi dolgokból azokon a hosszú napokon a semmi közepén birkabűzbe burkolózva . „Ezért tanultam, ennyire vittem?” – lamentálhatott jó néhány alkalommal. Aztán egyszer csak ott volt az égő csipkebokor, a hang, a küldetés, a puszta. „Igennnn. Igenigenigen!”-ujjongott fel lelkének egyik fele. „Neeeeeeem”-visított a másik.
Egyfelől jól eshetett Mózesnek, hogy végre képzettségének/kvalitásának megfelelő küldetése van. De a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy derék ex-királyfink és kvalifikált pásztorunk erősen érzi saját korlátait(ezen is lamentálhatott pár órát).
….ha a te lelked nem jön velünk, egy lépést sem megyünk…. azaz: „eszem ágában sincs egyedül(azaz Nélküled csinálni) ezt az egészet.”
Isten akarta ezt, Isten választott ki erre, akármekkora nagyágyú is voltam régen, én kevés vagyok ehhez. De meg kell tennem, meg is teszem, de csak úgy, ha te is itt vagy.
A nagy tervek, stratégiák, szervezkedések idején, meg amikor csak úgy hemzsegek és pörög az élet, azt hiszem, van mit megtanulnom Mózestől…
„Belevágok, végigcsinálom, de csak akkor, ha te is velem vagy.”
Megnyugtat, ha a Lelkem veletek megy?
Nagyon is, Uram.
Köszönöm. Nem akarok már megint elindulni 120-as tempóval, átszáguldani a ki-tudja-miféle helyzeteken, napokon, a saját életemen Nélküled.
Megnyugtat, ha a Lelkem veletek megy?
Igen. Mert nem kell stresszelnem és nyugtatnom magam. Jelenléted a megerősítés, a jóváhagyás.
Megnyugtat...
